Nem lett elutasítás, tökéletes volt az egyetértés. Zavarban voltam ugyan, mint egy szerelmes kiskamasz, bár akkor kisfiúnak neveztem, de szép lassan elmondtam, miért vagyok ott. Nem igazán ért meglepetés, hogy nem okoztam Imolának meglepetést, mondhatnám, számított, sőt várt erre a fejleményre.

Beszéltünk azután mindenféle érdektelen dologról, közben megszoptatta a néhány hónapos kicsit, majd távoztam, Annyiban maradtunk, hogy majd lesz valahogy. Lett is.

Másfél hét telhetett el, amikor egy vasárnap délután Imola csengetett be hozzám. Egyedül voltam otthon, mert a család a nyári szünidőben éppen rokonlátogatáson járt,